Talán nem maga a kettősség ijeszt meg, hanem az olykor fellobbanó erős vágyódás, álmodozás, gyermeki én és lelkesedés fellángolása miután mindent eldobtál volna és csak számoltál vissza, legyen vége.Folyamatosan telnek a napok a fejed felett és te csak néha képes vagy megélni a gyönyört a gyomorforgató iszonyban Megmagyarázhatatlan érzés. Reméled, hogy tovább marad veled, mint egy két nap vagy hét. Egyszerűen iszonyat jó, mámoros, hirtelen minden újra szép. De ha elfogy a glitter és az arany, utána is velem tartanak majd? Én olyankor képtelen vagyok magammal tartani, mikor újra minden elkezd elsötétülni és fogságban tartja mindazt, aki lehetnék.
